Tudásbázis

EMLÉKTÁBLA  A NAGYTÉTÉNYI NAGYBOLDOGASSZONY RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM OLDALÁN

A Ferdinánd király 26. tábori vadászzászlóalj története

A zászlóaljat 1859. május 13-án állították fel. Első állomáshelye Zágráb volt, majd Károlyváros, Steinbrück, Bécs, Krakkó következett. Részt vesz az 1866-os osztrák-porosz háborúban. A háborút követő állomáshelyei: Brünn, Bruck a/d Leitha, Znaim, Linz. 1879-1882 között Bosznia-Hercegovinában vitézkednek a 26-os vadászok Mostar és Nevesinje környékén. 1890. október 1-jén a Ferenc József császár nevét viselő tiroli vadászezred 12-ik zászlóaljává alakítják – ekkor szűnnek meg önállóan 1915-ig.
(Forrás: De Sgardelli Caesar (szerk.): A Délvidék hadtörténete. A részben Délvidékről kiegészített cs. és kir. 26-ik tábori vadász-zászlóalj vázlatos története 1859-1890, 1915-1918.)

A zászlóalj 1915. április 24-26-a között a boszniai Rogatica városában alakult “újjá” a cs. és kir. 6., 38., 69. és 72. gyalogezredek – valamennyi magyar kiegészítésű – egy-egy menetszázadából. Ezt követően az olasz hadszíntérre kerültek, nevezetesen a Wippach-völgyébe, első bevetésükre 1915. jún. 27-én került sor Monte San Michelle-nél. 1915 július-augusztusban az Isonzó mentén küzdenek: Doberdo, Redipuglia, Buss, Mikoli, Oppachiaselle, Monte dei Busi és Palykisce. 1915 szeptemberében a szerb harctérre kerülnek: részt vesznek Belgrád elfoglalásában és a szerbek sereg további üldözésében. A montenegróiak ellenállását megtörve 1916. január 11-én elfoglalják Beranet. Február közepén Cattaróba érkeznek. 1916. május 11-én Dél-Tirolban, Monte Gallon kerülnek ismét bevetésre. 1916. június végén az orosz harctérre szállítják, ahol azonnal védőállást foglalnak el. Július 4-én súlyos harcokba keverednek, melynek során érzékeny veszteségeket szenvednek: a számos hősi halott mellett a zászlóalj fele hadifogságba esett. 1916. szept. 19-én Bukovinába szállítják, ahol Kirlibaba(Radnalajosfalva) környékén foglalnak el állást, ahol 1917 végéig állomásozik. 1917 végén karhatalmi feladatokra a hátországba vezénylik: Mostar, Raguza, majd Laibach(Ljubljana) az állomáshelye. Az összeomlást követően Mitrovicára, (Baĉka) Palánkára, majd Óbecsére irányítják – ezt követően a legénység nagy része szétszéledt.

A zászlóalj háborús vesztesége 1600-1800 hősi halott.

A nagytétényi emléktábla állításának pontos dátuma: 1937. május 9-e.

Dindi István

Az önálló Nagytétény nagyközség utolsó két évtizede

Lakóhelyünk, Nagytétény történelme közel kétezer éves. A rómaiak katonai tábora, Campona helyén jött létre a honfoglalás után a középkori jobbágyfalu, Tétény. A település a 15. század második felében, a fejlett szőlőművelés eredményeként, a környék virágzó gazdasági központja lett. A törökök kiűzésével kapcsolatos harcok során Tétény elnéptelenedett, épületei romokká váltak. A 18. század végére új földesurai, a Száraz, majd a Rudnyánszky család, német telepesekkel és magyar jobbágyokkal ismét benépesítették, a község kiépült. Egy Mária Terézia korabeli urbáriumban jobbágyok, zsellérek, úrbéresek nevei olvashatók: Wittmann, Eisner, Baumann, Hasszán, Knopp, Majer, Pentz, Krizsán, Skolits, Grosz, Spiller, Mehrl. Leszármazottaik közül többen a 30-as években, sőt még ma is Nagytétényben éltek, élnek.  1785-ben 843 lakosa volt a vegyes összetételű, német többségű településnek. Egy 15. századi gótikus udvarház maradványainak felhasználásával Száraz György egyemeletes kastélyt építtetett, majd azt Rudnyánszky József nagyszabású barokk kastéllyá alakíttatta át, melynek mai arculata a 18. század végére alakult ki. A település földesura a középkori romok felhasználásával megépíttette Tétény új templomát, melyet 1775-ben szenteltek fel Nagyboldogasszony tiszteletére. A polgárosodás és az ipar fejlődése a 19. század második felében indult meg. Nagy-Tétény (1873-tól 1900-ig így írták a község nevét), majd 1900-tól Nagytétény népessége gyorsan gyarapodott. 1900-ban 2.614 lakos élt a településen, 1930-ban már 7.160, 1941-ben pedig 9.836. Megváltozott a lakosság nemzetiségi összetétele is. Az 1920-as népszámlálás adatai szerint az itt élők 75,5 százaléka magyar anyanyelvű, 21 százaléka német volt. Átalakult a gazdasági élet is. A hajdan virágzó szőlőkultúrát a filoxéra szinte teljesen kipusztította. Ezután fokozott figyelem fordult a gyümölcstermesztésre. A 20. század első felében az őszibarack szerzett hírnevet Nagytéténynek. Több, akkor jelentősnek számító ipari létesítmény is a század elején kezdte meg működését a községben: Magyar Ónművek, Hizlalda, Hungária Gumigyár, Vadásztölténygyár.

 

Írásomban az önálló nagyközség utolsó két évtizedének fontosabb eseményeit elevenítem fel. Sokan az 1930-as éveket tartják Nagytétény virágkorának. Ezekben az években hazánk többi településéhez hasonlóan községünk életét is a revíziós politika határozta meg. A község adófizető polgára volt az ország miniszterelnöke, Gömbös Gyula, akinek 50 holdas birtoka az Óhegyen terült el, ahol hét holdon őszibarackot termesztettek. A gazdaság központja a zsalugáteres, földszintes kúria volt, amely toronnyal és toronyszobával is rendelkezett. A község képviselő-testülete 1933-ban Gömbös Gyulát Nagytétény díszpolgárává választotta. Az 1932-ben létrejött kormánypárt, a Nemzeti Egység Pártja (NEP) nagytétényi szervezete 1933-ban alakult meg. Elnöke Fáy Ignác, titkára ifj. Höflinger András lett. Az alapszervezetnek 1934-ben már több mint 660 tagja volt, s komoly befolyással bírt a község életére. Lakóhelyünknek az 1930-as és 40-es években a magyar közigazgatásban nagyközségi jogállása volt. Ez azt jelentette, hogy önállóan intézte saját ügyeit, önkormányzati jogokkal rendelkezett. A községet a képviselő-testület és az elöljáróság irányította. A képviselő-testület a település lakosságát képviselte, és gyakorolta az önkormányzati jogokat. Elnöke a községi bíró volt, ő vezette a testületi üléseket. 1929-től 1943-ig Kiss Sándor volt Nagytétény bírója. Az elöljáróság végezte a közigazgatási feladatokat. Tagjai a bíró és helyettese, az esküdtek, a jegyzők, a pénztárnok és a közgyám volt. A törvény a bírót és a főjegyzőt tette felelőssé a jogszabályok betartásáért és végrehajtásáért. Községünk főjegyzője 1924-től 1935-ig Marastoni László, majd 1935-től 1945-ig Mészáros Jenő volt.

1932-ben az iskola udvarán állították fel az Országzászlót, mely az elveszett országrészek feletti fájdalmat fejezte ki, s 1934-ben avatták fel a turulmadaras Hősi Emlékművet, mely az első világháborúban elesett katonáknak állított emléket. Évente több hazafias ünnepélyt, rendezvényt tartottak e két helyszínen. A civil szervezetek, egyesületek a kulturális és közélet fontos szereplőiként működtek. A Nagytétényi Polgári Kör elnöke Fáy Ignác, majd Fazekas Alajos, 1938-tól pedig Markó Gyula plébános volt. Hetente családi összejöveteleket szerveztek, havonta egyszer társasvacsorát tartottak a Halászcsárdában, s a tagok állandó találkozóhelye az Illés-vendéglőben volt. A Kör szalonzenekarral rendelkezett, mely mindig nagy sikert aratott a község különböző rendezvényein. Műsoros estjeiket, hangversenyeiket, báljaikat is sokan látogatták. A Nagytétényi Iparos Kör elnöke 25 évig, 1939-ig Kiss Sándor volt. Utóda Müller József lett. A Kör kórusa népszerű volt a községben, fellépéseikkel színesítették a rendezvényeket, ünnepélyeket. Színjátszó csoportjuk több emlékezetes darabot mutatott be a Szelmann vendéglő színpadán. A község legnagyobb ifjúsági egyesülete a Levente Egyesület volt, mely 1933-ban már 350 taggal működött. A szervezet főoktatója, ifj. Höflinger András és vezetői a fiatalok hazafias nevelését tekintették legfontosabb feladatuknak. Az egyesület zenekara és amatőr színjátszói az ünnepélyek, bálok, műsoros estek állandó fellépői voltak. 1929-ben alakult meg a 803. számú Nagyboldogasszony Cserkészcsapat, mely a 30-as és 40-es években aktívan bekapcsolódott a közösségi és kulturális életbe. Műsoros estjeik, bemutatott színdarabjaik, teaestjeik sok örömöt szereztek a lakosságnak. A csapat első parancsnoka Skrobanek Ferenc volt, aki a megalakulás után nem sokkal átadta tisztségét Pentz József elemi iskolai tanítónak. A csapat fennállásának 10. évfordulója alkalmából csapatzászlót avattak, s a következő években a cserkészek a község minden jelentős ünnepén e zászlóval együtt vettek részt.

Az egyházak tevékenysége fontos szerepet játszott községünk életében, a lakosság életvitelének alakításában. Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint Nagytétény lakosságának 81,5 százaléka katolikus, 11,3 százaléka református, 3,6 százaléka evangélikus és  2,2 százaléka izraelita vallású (159 fő) volt. Baross Gábor telepen 1930-ban alakult meg az egyházközség, mint a nagytétényi plébánia fiókegyháza. 1933. május 7-én helyezték el az épülő templom alapkövét, s szeptember 7-én Shvoy Lajos megyéspüspök már felszentelte a hívek áldozatkészségéből épült Jézus-szíve templomot.

Az ország gazdasági gondjai Nagytétényben is megjelentek. Az 1929-1933-as gazdasági világválság idején községünkben is nagy volt a munkanélküliség. Sok család maradt kereset és kenyér nélkül. A képviselő-testület ezekben az években gyakran szervezett közmunkákat. A munkára jelentkezők sokszor természetbeni juttatásért (pl. lisztért) dolgozhattak. Ezen kívül élelmiszer és ruhanemű csomagokkal és pénzsegéllyel is támogatta az elöljáróság a rászoruló szegényeket. A község egyik jól működő vállalata, a Hungária Gumigyár minden év karácsonyán ajándékcsomagot adott a dolgozók gyermekeinek. A gondok és problémák mellett fejlődött is a község. Szép új házak épültek. A Fő utcán a Foidl Elemér tervezte két ház közül az egyik Pentz István hentesmester új üzlete és lakása lett, a másik épületet Schwarcz Miksa kereskedő vette birtokba.

Az 1930-as években megnőtt a névmagyarosítási igény, melynek hátterében a „nemzeti egység” megteremtése és a területi revíziós törekvések felerősödése állt. 1934 augusztusáig Nagytétényben 75 család magyarosította meg a nevét. Főleg MÁV, posta és egyéb állami alkalmazottak. Ebben az évben alakult meg az Országos Frontharcos Szövetség helyi csoportja, mely az első világháborúban harcolt katonák érdekeit képviselte. A község két iskolájának életében a helyhiány jelentett gondot. A nagytétényi épület kezdett kicsinek bizonyulni. Volt olyan osztály, ahol 66 gyereket tanított a pedagógus. Baross Gábor telepen még nagyobb volt a gond. Az iskolaépület mindössze két tanteremből állt, ezért sok diákot tanításra alkalmatlan magánházban oktattak a tanítók. Augusztusban szenzációs esemény történt településünk templomában. Dáni Géza művészettörténész felfedezte a Szent József halálát ábrázoló mellékoltárképet, a 18. századi híres festő, Anton Maulbertsch alkotását. A festmény ma a Nemzeti Galériában található.

  1. január 13-án a Spiller-féle vendéglőben a község német anyanyelvű polgárai megalakították a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület helyi szervezetét, mely az itt élő németség érdekeit képviselte. Márciusban országgyűlési és képviselő-testületi választások voltak a településen. Nagytétény választókerületében, a miniszterelnök javaslatára, Marastoni László lett a NEP hivatalos képviselőjelöltje, akit a nyílt választáson a polgárok országgyűlési képviselőnek választottak meg. A június elején tartott községi képviselő-testületi tagválasztáson is a Nemzeti Egység Pártjának listája aratott győzelmet. Tavasszal újabb nagyszerű felfedezés történt a plébániatemplomban. Dáni Géza a felfedezett Maulbertsch oltárkép mögötti falfelületen egy freskó nyomait találta. A restaurálás eredményeként egy 18. századi freskó bontakozott ki a falon: Szent József, aki jobb kezében a gyermek Jézust tartja. A nyár folyamán Dáni Géza kezdeményezésére nagyszabású ásatások kezdődtek a Zsák utca, Piac-tér és az iskola környékén. A munka folyamán napvilágra kerültek a római várfalak, s a falakon belüli épületek föld alatt rejtőző részei. A polgárváros, ahol a katonák hozzátartozói laktak, az Ó-utca környékén volt, ez lehetett tehát község legrégibb utcája. Az ásatások bebizonyították, hogy Campona római táborváros helyén épült a mai Nagytétény. Ebben az évben került sor Markó Gyula püspöki tanácsos beiktatására, aki 1963-ig volt a település plébánosa.Szeptemberben egy évig tartó előkészítő, szervező munka után megnyílt a Nagytétényi Kultúr Társulat által alapított polgári iskola, melynek igazgatója Pentz Endre lett. Az első tanévben, mely még az elemi iskola épületében volt, 68 diákot tanított négy pedagógus. 1936-ban költözött az intézmény a Fő utca 35. szám alatti új épületbe, ahol már 121 diákot oktatott hat tanár.

Az 1805-ben felállított, s az évtizedek alatt megrongálódott óhegyi kálvária restaurálása 1936-ban befejeződött. Felszentelésére nagypénteken került sor. Ugyancsak elkészültek a mintegy 200 éves izraelita zsinagóga tatarozási munkálatai. Az épület felújítva, kívül-belül megszépülve várta augusztustól a híveket. Az ország gazdasági helyzetének javulását jelezte, hogy a település civil szervezetei, a Polgári Kör és az Iparos Kör által rendezett táncmulatságok között bőven válogathattak Nagytétény lakói (Nősök-bálja, Körbál, farsangi álarcos bálok, szüreti mulatságok, szilveszteri bálok stb.). Községünkben Munkás Dalkor is működött. Országos sikert aratva többször szerepelt az együttes a rádióban is. Népszerűek voltak az Apolló Mozgó krajcáros szerdái, amikor 20 és 40 filléres belépőkért kiváló filmeken szórakozhattak a község lakói.

A javulás ellenére sok szegény élt a településen. 1937 elején szegényügyi bizottság alakult, mely a nagyszámú közsegélyre szorult lakos ügyeit intézte. A rászorulók lakást, tüzelőt, élelmet, ágy- és ruhaneműt kaptak. Több család lakbérét a község fizette, s voltak olyanok is, akiknek élelmezési költségeit fedezték. Az első világháború idején a 26. számú Tábori Vadászzászlóalj katonái a nagytétényi templomtól indultak a harctérre. Erre emlékezve május 9-én márvány emléktáblát helyeztek el a templom falán. Október 6-án, Gömbös Gyula halálának első évfordulóján leplezték le a község díszpolgárának emlékét megörökítő márványtáblát, melyet a róla elnevezett utcában, a református templom falán helyeztek el. Májusban kezdődtek meg a Baross Gábor telepi iskola bővítési munkálatai. Szeptemberre elkészült az iskola, megkezdődhetett benne a tanítás. A tervező építész dísztermet, könyvtárszobát is épített. Két nagy tanterem közé szétnyitható fal került. Szép, kényelmes, új padokkal is gazdagodott az intézmény. A következő tanévben 507 tanuló iratkozott be az iskolába. A bővítés ellenére az épület ismét szűknek bizonyult. Minden évben visszatérő téma volt az őszibarack terjesztésével és értékesítésével kapcsolatos probléma. A község vezetése elhatározta, hogy azokra a fővárosi piacokra, ahol kocsiról is lehet árusítani, Nagytétényből is őszibarackkal megrakott kocsikat küldenek. Az intézkedés enyhítette a termelők gondjait.

A település református gyülekezete 1937-ben vált külön Budafoktól, s lett önálló egyházközség. 1938. február elején bensőséges ünnepség keretében iktatták be tisztségébe Kutassy Gyulát, az önálló egyház első vezetőlelkészét. Júniusban került sor a községi választásokra, melynek során bírót, törvénybírót, pénztárost, közgyámot, 12 elöljárót és 10 képviselő-testületi tagot választott a község. A megválasztott képviselők közé került dr. Fazekas Alajos, Höflinger András, Szelmann Ignác, Pentz Jakab is. A polgári iskola június 4-én tartotta zászlóavató ünnepségét, melyen özv. Gömbös Gyuláné volt a zászlóanya. Az év kiemelkedő eseménye Nagytétényben is a Felvidék  visszakerülésének megünneplése volt. November 3-án a település házait fellobogózták, az ablakokat feldíszítették. Délelőtt az Országzászlónál ünnepélyt rendeztek, melyen a húsz éve félárbocon lengő zászló felkúszott a magasba. Délután a Hősök Emlékművénél mintegy 4.000 főnyi résztvevő meghallgatta a szónokok lelkesítő beszédeit. A következő napokon minden este zenés felvonulást tartottak, egészen addig, míg a Felvidék megszállása be nem fejeződött. A község egy szép címeres zászlót, a nagytétényi és Baross-telepi iskolák növendékei pedig egy-egy iskolai zászlót készítettek, melyet a visszakerült Feketeardóba (ma Kárpátalján található) vitt el a település küldöttsége. Az ott összesereglett tömeg ujjongva köszöntötte a küldöttséget és Nagytétény ajándékát. A templom tövében álló régi, rozoga, hulló vakolatú plébánia helyett, Foidl Elemér építész tervei és felügyelete alatt, új, modern plébániaépület készült, melynek átadására december 18-án került sor.

A nagytétényi református női tábor a visszacsatolt Hetény község (ma Szlovákiában található) részére készített díszzászlót, melyet 1939. március 26-án vitte küldöttség a felszabadult községbe. Február közepén Teleki Pál gróf lett hazánk miniszterelnöke, s a kormánypárt a Magyar Élet Pártja nevet vette fel. A nagytétényi Nemzeti Egység Pártjának szervezete március 27-én tartotta utolsó ülését, melyen kimondták a NEP megszűnését és egyben beolvadását a Magyar Élet Pártjába. A község lakóinak száma 1939-ben 9.000 fő volt. Területe 3.420 kataszteri holdat tett ki. A sűrűn lakott részek útjainak hossza 14 kilométer, a lakóházak száma 1.620 volt. A lakott részeken kívül már a gyümölcsös és szőlőkertekben is több lakóépület létesült.

 

Az 1940-es években nehéz időket élt át az ország és Nagytétény is. Drámai események hosszú sora következett. Az 1940. esztendő kemény téllel indult. A méteres havat pusztító árvíz követte, mely egy természeti csapással is felért. Az áradás következtében Dunatelepen több mint száz házat árasztott el a víz, ezek közül 36 össze is dőlt. A központban a Déli vasúti töltés aluljáróján átzúduló víz a Gömbös Gyula utcáig jutott, s ott is több mint 100 épületet öntött el. Az elöljáróság mindkét helyen kilakoltatta a lakosságot, s közlekedési célokra csónakokat, tutajokat biztosított. Télen a község komoly ínségenyhítő tevékenységet folytatott. 50 munkanélküli családfő számára biztosítottak munkát. A nagy hideg miatt a szegény családok között 186 mázsa szenet osztottak szét. 23 teljesen munkaképtelen idős embert tartottak el a szegényházban. Az iskolában 150 rosszul táplált gyermek kapott napi 2 dl meleg tejet és 8 dkg kenyeret. A közoktatásban a nagymértékű mulasztás jelentett gondot, melynek egyik oka a szegény tanulók megfelelő cipőhiánya volt. A nagy hideg és a tüzelőhiány miatt a Baross Gábor telepi iskolában egy ideig szüneteltették is tanítást. Tavasszal egy rendelet a zsidóknak megtiltotta a heti- és napi piacokon való megjelenését, árusítását. Augusztus 18-án, a település hagyományos búcsúján a rendelet végrehajtását maga a főjegyző ellenőrizte. A háború jeleként a község költségvetésében már sorozási költség, és behívójegyek kézbesítésének költsége is szerepelt. Júliusban 74 SAS behívőt kézbesített a posta, majd novemberben ismét 70 férfi kapott behívott Nagytétényben. 1940 végén már az emberek számára bizonyossá vált, hogy sokkal rosszabb életviszonyokra kell felkészülni. Zavarok kezdődtek a zsírellátásban, az élelmiszerek korlátozása mellett az 1 szobás lakások számára legfeljebb 25 mázsa, a 2 szobás lakások számára 37 mázsa szenet lehetett vásárolni. A tüzelőhiány miatt azonban sokszor még ezt a mennyiséget sem tudták a település lakói beszerezni.

Még ki sem heverte Nagytétény az 1940. évi árvíz pusztításait, 1941 elején jeges ár zúdult a községre. A település északkeleti határában közel 100 ház kerül víz alá. Katonák is segítették az árvízvédelmi munkát, akik éjjel-nappal együtt dolgoztak a hideg vízben, jég és kövek között az elöljárósággal és a lakókkal. Az árvíz, illetve belvíz okozta kárfelvételi listára 28 nagytétényi került, főleg dunatelepi, Petőfi utcai, Honvéd utcai, Batthyány utcai lakosok. A község hentesei számára egyre nagyobb gondot okozott a sertések beszerzése, s ez már a zsírellátást is veszélyeztette. Az elöljáróság bérhízlalást vállaló gazdát próbált keresni. A Hizlalda felajánlotta, hogy a kényszervágásokból származó zsírt a településnek adja. Május elején már kaptak is a hentesek összesen 500 kg zsírt. A lakosság az egyre növekvő megélhetési problémákon, az árdráguláson és az áruhiányon keresztül érezte meg a háborút. A bérek is emelkedtek az év során, azonban a magasabb fizetések nem követték az árdrágulást. Nagytétényben egy szoba-konyhás lakás havi bére 30-40 pengő volt. A község alkalmazottai (pl. a szülésznők) 50 pengő körül kerestek havonta. Megélhetésre mindössze 10-20 pengő maradt. Az 1940-ben bevezetett jegyrendszer tovább bővült, a cukor és zsír után 1941 szeptemberétől a kenyeret és a lisztet is csak jegyre lehetett megvásárolni. Bevezették a vásárlási könyvet, minden megvett fogyasztási cikket ebben kellett vezetni. A községben a 2. zsidótörvény hatályba lépése előtt 1.909 lakosnak volt képviselő-testületi tagválasztó joga. 1941 szeptemberében közülük 35 zsidónak szűnt meg a választójoga. A 34 képviselővel működő testületben 5 zsidó volt, az ő tagságuk is megszűnt. Az 1941. évi népszámlálás idején 9.836-an éltek Nagytétényben.  Közülük 383 fő német anyanyelvűnek, 92 fő pedig német nemzetiségűnek vallotta magát. A település 2.840 lakásának zöme (2.092) egy szobás volt, s a házak fele rendelkezett villanyvilágítással. 888 rádiókészülék működött a családoknál. A népszámlálás adatai szerint 1941-ben 150 izraelita vallású személy élt a községben. Közülük több zsidó férfit vittek munkaszolgálatos századokba, ahol megkülönböztetés és megaláztatás várt rájuk. Utat, bunkert építettek, lőszert szállítottak, aknát szedtek embertelen körülmények között. Többen soha nem tértek vissza.

1942 elején Nagytétény leventéinek száma 1.200 fő volt. Ekkor már a leventekötelezettséget kiterjesztették a tanulóifjúságra is. A képviselő-testület döntése alapján a község tulajdonát képező sporttelepet és a felépült leventeotthont a testület a leventéknek örök időkre kizárólagos joggal átengedte. A Levente Egyesület főoktatója Höflinger András volt, a foglalkozásokat a sportpályán tartották, télen a polgári és az elemi iskola termeit is használták. A polgári iskola sikerét bizonyította, hogy egyre több bejáró tanulója lett. Az 1941/42. tanévben a 389 diák közül 241 volt nagytétényi, 128 pedig a közeli településekről járt ide. A hazafias nevelés áthatotta a polgári iskola egész tevékenységét. A község ünnepélyeire 50 nemzeti zászlóval felvonuló, és szavalatokkal, énekkel közreműködő intézmény kivívta a lakosság elismerését. Nagytétényben is egyre több család maradt apa nélkül. Gyakoriak lettek a sorozások. SAS-behívók érkeztek, névre szóló behívóparancsok, melyek nevüket a feliratról kapták, s annyit jelentett, hogy „Sürgős Azonnal Siess!” A zsidókat sújtó rendeletek, törvények miatt az izraelita vallású lakosok közül többen is kérték a katolikus egyházba való felvételüket. Markó Gyula plébános kérésére a püspöki helynök engedélyt adott megkeresztelésükre. Lehangoló volt a község közellátási helyzete. Zsírból novemberben fejenként és hetenként már csak 8 dkg járt, annak is csak egy része volt zsír, a másik fele margarin. A tüzelőanyag-ellátás is nagyon rossz volt. Novemberben ezért a kenyérsütés is veszélybe került. A frontról szomorú értesítések érkeztek az elöljárósághoz sebesülésekről, hősi halottakról. A községben megalakult az úgynevezett bajtársi szolgálat, melynek legfontosabb feladata a hadbavonultak családtagjainak erkölcsi és anyagi támogatása volt. Karácsonykor a harctéren küzdő 165 nagytétényi honvéd családját látták el egyenként 50 pengő értékű adománnyal.

1943 elején országos gyűjtést rendeztek a hadbavonultak, elesettek hozzátartozói részére. Lakóhelyünkön 20 aktivista végezte a munkát, melynek során 2.678 pengő gyűlt össze februárban. 1943/44-ben a Levente Egyesület tevékenysége kibővült, programjai a honvédelmi nevelés szolgálatában álltak. Működött már modellező- és sportrepülő szakosztály, sport- és vízi szakosztály, nemzetnevelő- és szórakoztató szakosztály, híradó szakosztály, gyorslevente szakosztály. Volt evezés és boksz-oktatás, működtek leányleventék és zenekarral is rendelkeztek. A község jövedelmének növelése érdekében a képviselő-testület bevezette az úgynevezett vigalmi adót. Mulatságok, szórakozások, sportversenyek és más rendezvények után kellett megfizetni az adót. 1944. március 19-én a német csapatok megszállták az országot. Az angolszász légierő gépei tavasszal megkezdték a majdnem egy évig tartó légitámadás-sorozatot a legfontosabb katonai létesítmények ellen. Nagytétényben is riadalmat okoztak e bombázások, hiszen közelünkben, a Duna túlsó oldalán, Csepelen is voltak hadi létesítmények (Weiss Manfréd Acél- és Fémművek, Szigetszentmiklósi Dunai Repülőgépgyár, tököli repülőtér). Az „eltévedt” lövedékek, vagy a lelőtt repülőgépek miatt a közeli települések is veszélybe kerültek. A lakásokban este 7 és hajnali 5 óra között bevezették az elsötétítést: az ablakokat és az ajtók üvegezését fekete színű lepellel vagy papírral el kellett takarni. A községben szinte minden ház udvarán volt egy családi óvóhelynek átalakított pince. A német megszállás után a magyar zsidók, a Nagytétényben élők is, halálos veszélybe kerültek. 1944-ben a község ortodox hitközségének lélekszáma 106 fő volt. A hitközség rabbival nem rendelkezett, elnöke Burger Zsigmond fakereskedő volt. Április 5-től itt is minden zsidót sárga csillag viselésére köteleztek. Májusban egy főszolgabírói utasítás a főjegyzőt arra kötelezte, hogy a zsinagógát haladéktalanul zárja be. A Markó Gyula plébános által kiállított keresztlevelekkel néhányan megmenekültek a közelgő szörnyűségektől, de júniusban megkezdődött a nagytétényi zsidók deportálása is. A budafoki gettóba szállították őket. Innen július elsején Budakalászra kerültek, ahonnan hatodika és nyolcadika között indultak a vonatok az auschwitzi haláltáborba. A nagytétényi deportáltak közül több áldozat nevét ismerjük. Voltak közöttük gyerekek és idős emberek is. A legfiatalabb egy négy éves kisfiú, Hirsch György, akinek 10 és 12 éves nővérét (Veronikát és Magdolnát), valamint szüleit is meggyilkolták. A két legidősebb a 73 éves özv. Lőwy Ernőné és Csenki Ambrusné volt. A Holokauszt Emlékközpont belső udvarán található Áldozatok Emlékfalán 39 azonosított nagytétényi áldozat neve olvasható. Vannak, akik úgy tudják, hogy ezt a szörnyű időszakot öt zsidó család élte túl, emlékükre egy-egy fát ültettek a zsinagóga udvarán. Mások, néhány 80 éven felüli nagytétényi lakos szerint az öt fa már a deportálások előtt is az imaház udvarán állt, s valószínűleg a Torát, Mózes öt könyvét jelképezi.

1944 nyarán sok magyar templom harangját olvasztották be, s ágyú lett belőlük. Ez a sors várt községünk és Gyergyószentmiklós harangjára is, melyeknek érdekes története van. Mindkettő a nagytétényi öntődébe került. Településünk harangját beolvasztották, de a front felgyorsulása miatt a székelyföldi harang megmenekült. Felkerült lakóhelyünk templomának tornyába, s a község közel 60 évig sajátjának tudta a harangot. Az 1990-es évek közepén derült ki a tévedés. Évekig tartó tárgyalások után Nagytétény állami támogatással új harangot kapott, s a gyergyóiak visszakapták elveszettnek hitt harangjukat. A nyár közepén Nagytéténybe is bevonultak a németek. Augusztusban bizonytalan időre igénybe vették az iskolát. A tanítás ezután privát házakban folyt. A polgárok lakásaiban 52 tisztet helyeztek el. 1944 decemberében kemény, fagyos tél volt, s már nagyon közel volt a front községünkhöz. Az emberek minden nap szorongva várták, hogy mit hoz a holnap. A karácsonyi hangulatot ebben az évben a gyertyák és a petróleumlámpák pislákoló, imbolygó fénye jelentette a pincékben. 24-én reggel a szovjet csapatok támadást indítottak a község ellen. Az erősen védekező németek nem tudták feltartóztatni az oroszokat, s végül Budatétény és Budafok felé visszavonultak. Karácsony első napjának reggelén, amikor a nagytétényiek feljöttek a pincékből, s kimerészkedtek az utcára, már orosz katonákkal találkoztak. Majd átélték az orosz „karórabegyűjtés” időszakát. A fosztogató katonákhoz gyakran csatlakoztak a település lumpen elemei is. A szovjet hadsereg nem csak visszaszorította a németeket, de el is foglalta Nagytétényt. A katonák beköltöztek – többek között – a kastélyba, a tisztek birtokba vették több család lakását. A községben elhallgattak a fegyverek. A fáradt, kimerült emberek normális életet, nyugalmat, békét vártak. Amikor boldog újesztendőt kívántak egymásnak, még nem tudták, mit hoz a jövő, milyen lesz a háború utáni világ.

 

Azokon az országrészeken, ahol a front elvonult, a közigazgatásban és a hatalom gyakorlásában kettősség jött létre. Új népi szervek alakultak, a nemzeti bizottságok. Ezek legfontosabb feladata a háborús károk helyreállítása, az élet újraindítása, az élelmezés megszervezése volt. Emellett formálisan tovább működött a régi közigazgatási szervezet is. Nagytétényben januárban alakult meg a Nemzeti Bizottság. Elnöke Anger Jakab, majd Jakosits Lajos volt. 1945 elején komoly gondok nehezedtek lakóhelyünkre is. Nem volt elegendő élelmiszer, nem volt áramszolgáltatás, rossz volt a közbiztonság. Községünket is komoly háborús károk, veszteségek érték. Az orosz katonai parancsnokság lefoglalta a Hizlalda malomüzemét és vágóhídját, valamint a vállalat terménykészletét és meglévő állatállományát. A Lőtérről igáslovakat, kukoricát, búzát és lucernát vittek el. A község lakói közül 150 személy jelentett be írásban az orosz katonák által elvitt javakat (ló, baromfi, takarmány stb.). A háború idején a Vörös Hadsereg raktárnak használta a kastély épületét. Szeptemberben még mindig orosz katonaság lakott benne. A kastély felszerelése teljesen hiányzott, az épület megrongálódott. Nagytétény épületei is megsérültek a háborúban. Károkat szenvedett a belterületi és a Baross Gábor telepi iskola épülete, rendbehozataluk 246.000 pengőbe került. A település 2.672 lakása közül 52 sérült meg, 3 ház teljesen lerombolódott. A tetőket ágyúlövedékek rongálták meg, a házak falai kézigránát találatoktól, illetve gépfegyverek lövéseitől sérültek meg. Az ostrom alatt a plébániatemplom három belövést kapott. Betörtek az ablakok, jelentősen megsérült a tetőzet, elpusztult a világító toronyóra, megrongálódott az orgona is. A község háborús áldozatainak, halottainak pontos számát nem ismerjük. A Szentháromság téren álló Hősi Emlékmű talpazatán található kis táblákon 15, a második világháborúban elesett helyi lakos neve olvasható. Természetesen ennél jóval több nagytétényi áldozata volt a háborúnak. 1943. október végéig – az elöljáróság adatai szerint – 50 elesett és eltűnt katona, valamint 200 hadbavonult férfi volt. Egy 1948-ban készült felmérésben az állt, hogy Nagytétényben 263 hadigondozott élt, közülük 92 személy özvegyasszony volt, 71 pedig árva gyermek. A háború okozta károkat és más fontos munkákat a község költségvetéséből elvégezni nem lehetett, ezért a Nemzeti Bizottság javaslatára a képviselő-testület bevezette a kötelező közmunkát. Minden 18 éven felüli férfi és nő köteles volt havonta két napon át (napi 8 órában) közmunkát végezni. Aki igazoltan nem tudott ebben részt venni, annak azt meg kellett váltani. A volt nyilasok és Volksbund tagok a közmunkát csak természetben végezhették el. A tavasszal újjáalakult képviselő-testületbe a település demokratikus pártjai a Nemzeti Bizottság javaslata alapján jelölték ki képviselőiket. A Magyar Kommunista Párt (MKP) 14 főt, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) 13, főt, a Szabad Szakszervezetek 8 főt. A község főjegyzője Mészáros Jenő maradt. Márciusban 8 üzlet működött a községben, 7 volt közülük élelmiszerüzlet, de eladni nem tudtak, mert a hónap elején a településen semmiféle élelmiszer nem volt. A tragikus élelmiszerhiány miatt alakult ki a cserekereskedelem, a „batyuzás”. A nagytétényiek közül is sokan utaztak vidékre ruhaneműkkel és más ingóságokkal, hogy élelmiszerre cseréljék azokat. Ha sikeres volt az útjuk, liszttel, cukorral, tojással, burgonyával tértek haza.  Áprilisban még nem járt a HÉV. A Nemzeti Bizottság és az elöljáróság megsürgette a járat beindítását, mert a munkások nem tudtak munkahelyükre eljutni, s keresetük, megélhetésük a HÉV megindulásától függött.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete alapján 1945 elején szervezték meg az Igazoló Bizottságokat, melyek a lakosság, a dolgozók háború alatti magatartását vizsgálták. Ha kiderült, hogy valaki tagja volt valamelyik nyilas vagy fasiszta jellegű pártnak, illetve ilyen nézeteket terjesztett, azt nem igazolták, hanem megbüntették. Nagytétényben június végén jött létre az Igazoló Bizottság, mely hat tagból állt. Az MKP, az SZDP, a Kisgazdapárt és a szakszervezet egy-egy delegáltjából, valamint egy jogász szakértőből és egy szakmai képviselőből. Az üléseket az elnök vezette. Igazolás alá vontak szinte mindenkit: piaci árust, fuvarost, vendéglőst, munkást, szabót, asztalost, orvost, pedagógust stb. A vizsgálat egy nyilatkozat kitöltésével kezdődött, melyben 47 kérdésre kellett válaszolni.  Az igazolás alá vont személy meghallgatása, a kérdésekre adott válaszok, esetenként a beidézet tanúk vallomása után a bizottság döntést hozott, mely lehetett igazolás, vagy különböző elmarasztalás. A bizottság működése során több száz nagytétényi lakos háború alatti magatartását vizsgálta. 1945. július végétől 1946. január 13-ig például 199 személyt vontak vizsgálat alá. Közülük 170-et igazoltak, 5 főt megfeddtek, áthelyezésre 1 főt, állásvesztésre 10 személyt, vezetői állásra alkalmatlannak 3 személyt ítéltek. 1946. január 20. és július 12. között 281 személy ügyét tárgyalták meg. Ekkor 216 főt igazoltak, 20 személy feddést kapott, állásvesztésre 4 főt, vezetői állás betöltésére alkalmatlannak 2 főt ítéltek, iparigazolványától 4 egyént, hatósági jogosítványától 10 személyt fosztottak meg. Marastoni Lászlót a község volt főjegyzőjét, majd országgyűlési képviselőt nem igazolták. Legnagyobb vétkének azt tartották, hogy Gömbös Gyula barátja, hű kiszolgálója volt. Mészáros Jenő főjegyzőt igazolták, de vezetői beosztásra alkalmatlannak ítélték. Nagytétény új vezetőjegyzője Markovich Elek lett.

Augusztusban rendelet jelent meg a nyolcosztályos általános iskola bevezetéséről. Ez az iskolatípus a polgári iskolákat is magába olvasztotta. A nagytétényi polgári iskola a mai iskola épületébe költözött, ott működött tovább, és az általános iskola kialakulásával párhuzamosan szűnt meg. November 4-én tartották meg a nemzetgyűlési választásokat, melynek a Független Kisgazdapárt lett a győztese. A politikai helyzet miatt mégis koalíciós kormány alakult a kommunistákkal és a többi párttal. Nagytétényben is a Kisgazdapártra szavaztak a legtöbben. A községnek gabonabeszolgáltatási kötelezettsége volt a Szövetséges Ellenőrző Fegyverszüneti Bizottság részére, és a Vörös Hadsereg ellátásához is zöldséget, főzelékfélét és burgonyát kellett biztosítani.

1946 elején a község szegény gyerekeinek megsegítése érdekében gyűjtést szerveztek. A lakosság mellett a vállalatok egy része is adakozott, s összesen 2.879 pengő gyűlt össze. A lakosság rossz anyagi helyzetét jelezte, hogy a község iskolájának 665 tanulója közül 151 diák szorult segélyre. A belügyminisztérium februárban Nagytétényt sváb községnek nyilvánította, s a járás a képviselő-testület autonómiáját (önállóságát) megszüntette, a vezetőjegyzőt állásából felmentette. Április elején a házbizalmiak házról házra járva figyelmeztették a lakosságot, hogy a fasiszta sajtótermékeket (könyv, újság stb.) le kell adni a községházán. Júniusban dr. Galambos Zoltán lett a település megbízott vezetőjegyzője. A pénzromlás mértéke egyre elképesztőbb lett. A pengő címleteivel a nyár közepén már nem lehetett lépést tartani. A kormány végül egy új valuta, a forint bevezetésével lett úrrá a rendkívüli helyzeten. Néhány élelmiszer ára 1946 augusztusában: 1 kg kenyér 96 fillér, 1 kg finomliszt 1 Ft 40 fillér, 1 kg cukor 7 Ft, 1 liter tej 90 fillér. Augusztusban sikeres mezőgazdasági és ipari újjáépítési kiállítást rendeztek az iskola termeiben. A gyárakon kívül a község iparosai és 49 gazdája vett részt a kiállításon.  A községben 1946-ban 4 kisbirtokos, 200 földműves, 3.900 nagyüzemi munkás, 180 önálló iparos, 45 bányász, 180 vasutas, 93 kereskedő és 500 értelmiségi élt. Az országban és lakóhelyünkön is nőtt a munkanélküliség. Összesen 381 munkanélkülit tartottak számon, köztük 45 kőművest, 275 gyári munkást, 35 napszámost és 26 szellemi dolgozót.

A Nemzeti Bizottság ülésein is megjelent a kommunisták szalámitaktikának nevezett politikai módszere, melynek célja a rivális pártok feldarabolása volt. Az MKP és az SZDP tagjai gyakran kerültek szembe a Kisgazdapárt delegáltjának nézeteivel. 1947. február elsejétől a kenyér- és lisztgazdálkodás szabályozása szerint kenyérből napi 15 dkg járt személyenként. Liszt és száraztészta együttes mennyisége személyenként legfeljebb 5 kg lehetett, s ezeket csak jegyre lehetett vásárolni. Nagytétényben az elöljáróság 7 bizottságot alakított, melynek tagjai lakásról lakásra járva ellenőrizték a rendelet végrehajtását. Ha valaki az előírtnál több liszttel, száraztésztával rendelkezett, annak zárolási kötelezvényt kellett aláírnia. A sertést tartó és vágó személyeknek zsír beszolgáltatási kötelezettsége volt. 1946/47 telén 238-an vágtak sertést a községben. Májusban a Nemzeti Bizottság a háború alatt nyugatra távozott – úgynevezett nyugatosok – ügyeit vizsgálta meg. Összesen 71 főt idéztek be. A meghallgatás során a bizottság 37 személy esetében ingatlanjaik elkobzását javasolta. 1945 és 1947 között 17 fasiszta politikai és katonai jellegű szervezetet oszlattak fel Nagytétényben. Néhány ezek közül:l Levente Egyesület, Magyar Élet Pártja, Nyilaskeresztes Párt, Volksbund, Frontharcos Szövetség, Polgári Kör stb. A magyarországi németek (svábok) kollektív bűnösségén alapuló kitelepítések 1946 és 1948 között folytak. Németországba költözésre köteleztek mindenkit, aki az 1941. évi népszámlálás alkalmával német nemzetiségűnek, vagy német anyanyelvűnek vallotta magát. A nagytétényi svábok számára az 1947-es esztendő volt a szégyenletes kitelepítés éve. Községünkben augusztus 25-én gyűjtötték össze a kitelepítendő családokat, s teherautókon szállították őket Háros vasútállomásra. Marhavagonokban, 50 kg-os csomagokkal indultak Németország felé. A lakóhelyüket elhagyni kényszerülők között voltak a Berger, Eisner, Heitzmann, Strobl, Stádinger, Hübsch és Marz családok is. A kitelepítés a svábok életében, történetében komoly törést okozott. A következő népszámlálás idején csak kevesen vállalták fel kisebbségi hovatartozásukat. 1941-ben a közel 10.000 fős község lakói közül 383 személy német anyanyelvűnek, 92 pedig német nemzetiségűnek vallotta magát. 1949-ben a 10.366 lakóból már csak 12 személy vallotta magát német anyanyelvűnek. A Nagytétényi Ipartestület listája szerint 1947/48-ban 213 iparos működött a településen. Cipész volt a legtöbb, a lista 25-öt sorolt fel. De működött 15 hentes és mészáros, 14 asztalos, 17, kőműves, 13 vendéglős stb. Ősszel a községnek nagy gondot okozott a tüzelőhiány. A sütőipar válságba került, és a lakosság sem tudott tűzifához jutni. Több évig tartó munkálatok után befejeződött a plébániatemplom restaurálása, melynek során átépítések is történtek: a templom baloldalához oratórium került, s megépült a torony alatti főbejárat. Az újjáépített Nagyboldogasszony templom megáldására 1947. november 23-án került sor. Karácsonykor az országos segítő akció során összegyűlt adományokból községünkből 33 ipari és 3 mezőgazdasági család részesült. Az elöljáróságtól több rászoruló volt hadifogoly ruhanemű csomagot kapott.

A kitelepítésekkel nem oldódott meg a „svábkérdés”. 1948 elején egy kormányrendelet alapján számba kellett venni az itthon maradt svábokat, ami újból felkorbácsolta a kedélyeket a településen. A számbavétel során több lista készült, melyeken összesen 479 személy neve szerepelt. Néhány a feltüntetett sok család neve közül: Pentz, Lindmayer, Mehrl, Spiller, Szlatoszlavek, Höfflinger, Heitzmann, Wittman, Schmidt, Scherhoff, Poszpisek, Stelcer stb. Az esztendő az 1848. évi forradalom és szabadságharc centenáriumi éve volt. A pártok, a gyárak, a lakosság zenés felvonulással, majd a temetőben Zambelly Lajos rendbe hozott síremlékének felavatásával ünnepelte meg az évfordulót március 15-én. A Baross Gábor telepi Kossuth Lajos általános iskolában leleplezték Kossuth Lajos emléktábláját, a belterületi Petőfi Sándor iskola udvarán felavatták az intézmény Petőfi zászlóját. Mindkét iskolában tanulmányi versenyeket szerveztek a centenárium alkalmából. Áprilisban visszaállították Nagytétény autonómiáját. A pártok által javasolt személyekből létrejött képviselő-testület május 14-én tartotta alakuló ülését. A községnek súlyos gondot jelentett a lakáshiány, s a barlanglakásokban élő emberek helyzete. Az 1930-as évek végén készült néhány szükséglakás, ennek ellenére 1948-ban még 21 család élt egészségtelen, rossz körülmények között barlanglakásokban. Júniusban az MKP és az SZDP egyesülésével megalakult a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), mely a következő évtizedekben egyeduralkodó pártként érvényesítette hatalmát minden területen. A párt nagytétényi alapszervezete is meghatározó szerepet töltött be a község életében. Az 1947-ben kezdődött 3 éves terv idején különböző versenyek meghirdetésével igyekeztek növelni a termelést. A centenáriumi év egyik kiemelt programja volt Nagytétényben a termelési versenykiállítás, melyet nagy propaganda előzött meg. A szegény termelők részvétele érdekében az elöljáróság megvásárolta az általuk kiállításra kerülő gyümölcsöket, és azok hűtéséről saját költségén gondoskodott. A versenykiállítást augusztus 20-21-én tartották meg az általános iskola termeiben. Itt állították ki a gyümölcsöket és az egyéb mezőgazdasági termékeket. A kisipar, a háziipar és a gyáripar is bemutatta termékeit. Az állatkiállítást a Fő utcán, a Burger-féle ház udvarán tekinthették meg az érdeklődök. Ősszel a településen 20 rászoruló hadirokkant kapott ingyen kenyérgabonát, mely a december és március közötti 4 havi fejadagot biztosította. Természetesen erre az időszakra a kenyér- és lisztjegyekről le kellett mondaniuk. Továbbra is gondot jelentett a községben a hús és a zsír beszerzése. Az Országos Közellátási Hivatal a község számára december hónapban mindössze 50 sertés beszerzését engedélyezte félsertés hús, vagy hasított sertés formájában. A nagytétényi kastélyban néhány évig Gazdasági Iskola működött. A község a kastélyt és a körülötte található ásatási területet műemlék jellegének megóvása érdekében a Nemzeti Múzeumnak ajánlotta fel. A Múzeum vezetői december 11-én vették át a kastélyt. Az akkor készült jegyzőkönyv megállapítása szerint az épület és a park nagyon rossz, elhanyagolt állapotban volt. A járás ezekben az években fokozottan ellenőrizte a települések életét. Nagytétény is havonta küldött jelentést a járási főjegyzőnek a község helyzetéről. 1947 végén még négy koalíciós párt működött a településen. A beszámoló szerint a két munkáspárt tevékenysége jelentős volt, a Kisgazdapárt munkája gyenge, a Parasztpárt pedig egyáltalán nem működött. 1948 végén már csak a Magyar Dolgozók Pártja szerepelt a jelentésben, mely a vezetőjegyző szerint jelentős felvilágosító munkát végzett a lakosság körében.

Az 1949-ben a népszámlálás adatai szerint településünk népessége 10.366 fő volt. Közülük 10.298 nagytétényi vallotta magát magyar anyanyelvűnek, és 12 német anyanyelvűnek. A katolikus, a református és az evangélikus vallású lakosok arányában nem történt számottevő változás. Az izraeliták aránya – a holokauszt eseményei miatt – tovább csökkent. 1941-ben még 150 izraelita élt a községben, 1949-ben már csak 21. Februárban a község elöljárósága igénybe vette a Baross Gábor telepi egyházközség tulajdonát képező kultúrházat, s azt az MNDSZ (Magyar Nők Demokratikus Szövetsége) nagytétényi csoportja részére utalta ki. A telep lakossága felháborodással fogadta az intézkedést. Az egyházközség fellebbezését azonban a vármegye alispánja elutasította. Március elsején megalakult a Magyar Függetlenségi Népfront nagytétényi bizottsága, melynek elnöke Vígh Dezső, titkára Jakosits Lajos lett. A bizottság fontos feladatának tartotta a lakásproblémák megoldását. Felszólították a képviselő-testületet, hogy készítsenek kimutatást azokról a házakról, melyekben 4-5 szobás lakásokban csak 1-2 személy lakik, hogy oda még egy családot be tudjanak költöztetni. A politikai helyzet változását jelezte az alispánhoz írt beadványok stílusának megváltozása is. Az Alispán Úr megszólítás mellett már gyakran előfordult az Alispán Elvtárs is. A megváltozott hangnem a lakásigényléseknél is megjelent. A lakáskérelmeket beadó személyek már arra is hivatkoztak, hogy a rossz körülmények miatt a munkaversenyben, s munkahelyükön vállalt feladatukat nem tudják teljesíteni. Márciusban a képviselő-testület 18 utca nevének megváltoztatásáról döntött. Ekkor lett például a Fő utca neve Vörös Hadsereg útja, a Diósdi utca Koltói Anna utca, a Flórián tér Rózsa Ferenc tér, a Levente utca Sport utca, az Apponyi út Dózsa György út stb. A testület az utcanevek megváltoztatását azzal indokolta, hogy az nevelő hatással lesz a lakosságra. Az év folyamán 16.000 Ft-ot költöttek az „ékszerdoboz”-nak nevezett templom szépítésére. Megtörtént a régi sekrestye, oratórium és kóruselőtér ablakainak cseréje, a bejárat freskóinak felújítása, a templomi előtér rendezése. Diósárokban 27 pincelakásban még mindig éltek családok. A barlanglakók egészséges lakásban való elhelyezése fontos feladata volt a községnek. Június 8-i ülésén a képviselő-testület úgy döntött, hogy az új piactér létesítésére fenntartott 30.000 Ft hitelt a barlanglakók elhelyezése érdekében szükséges lakás átalakítások költségeire fordítja. E célra a Fő utca 89. szám alatti romos lakás felújítását rendelték el. A közigazgatásban dolgozóknak is be kellett kapcsolódni a munkaverseny-mozgalomba. A nagytétényi községháza dolgozói a rákospalotai városháza tisztviselőivel versenyeztek. Cél a Szabad Nép és a Pártmunkás című lapok terjesztése volt. Akkoriban a felvilágosító munka legjobb eszközének e két lapot tartották, melyet a vezetőjegyző szerint minden munkáshoz el kellett juttatni. A képviselő-testület megtárgyalta a község 5 éves tervét, melyben ilyen feladatok szerepeltek: utak építése, fásítás, kultúrház és strand létesítése, vízvezeték bekapcsolása Budapesthez. A tervek nem valósulhattak meg, mert az év végén a település önállósága megszűnt. Nagytétényben 1949-ben öt népkönyvtárban lehetett könyvet kölcsönözni. Három üzemi könyvtár, az MDP helyi szervezete és községi Szakmai Bizottság könyvtára összesen 2.329 kötet könyvvel rendelkezett. A képviselő-testület augusztus 9-én, rendkívüli közgyűlésen ismerte meg a bevezetésre kerülő új alkotmányt, melyet minden tag lelkesen fogadott. Az elöljáróság az új alkotmány feletti örömének kifejezéseképpen Rákosi Mátyásnak üdvözlő táviratot küldött. A meghirdetett ötéves terv költségeinek részbeni fedezésére ősszel megkezdődött az ötéves tervkölcsön jegyzése. Az állam elvárta a dolgozóktól, hogy évente kb. egyhavi fizetésüknek megfelelő összegért jegyezzenek kölcsönt, melyért nem kamat járt, hanem sorsoláson húzták ki a nyerteseket. A kölcsönjegyzést nem mindenki fogadta lelkesedéssel. A járás főjegyzője vizsgálatot indított a községháza egyik dolgozója ellen, aki a tervkölcsönjegyzés ellen izgatott. Ez fegyelmi vétségnek számított, s az illetőt hivatali állásából felfüggesztették. Októberben felszámolták a nagytétényi Méhészeti Telepet. Az ingatlan hat raktárnak használt helyiségét és területét a község megvásárolta. A sportpálya melletti ingatlanon a képviselő-testület a sporttelep bővítését kívánta megvalósítani. A község két általános iskolájában a zsúfoltság jelentett gondot. A belterületi iskolában napközi otthont kívántak létesíteni, ennek legnagyobb akadálya a megfelelő helyiség hiánya volt. A Fő utca 42. szám alatt működött közellátási jegyiroda megszűnt. A két szobából álló helyiséget Oberth Kálmán, az iskola igazgatója kérésére a képviselő-testület   napközi otthon számára kiutalta. A Baross Gábor telepi általános iskola 17 osztálya mindössze 8 tanteremben volt elhelyezve, s ez az oktató munkát nagyon megnehezítette. Az iskola bővítésére az elöljáróság egy vendéglő-helyiséget kívánt kibérelni, melynek átalakítási munkálataihoz a főváros póthitelt utalt ki Nagytéténynek. A község azonban a helyiségek havi 100 Ft-os bérleti díját sem tudta biztosítani, ezért további segítséget kért. A Nagytétényi Szent Antal Temetkezési Biztosító Társaság 1949. évi beszámolója szerint az év során 34 személy halt meg a községben. Közöttük 14 holttá nyilvánított férfi volt, akik a második világháborúban tűntek el.

Az 1949. évi december 20-i XXVI. törvény Budapesthez csatolt 7 megyei várost, köztük Budafokot, és 16 nagyközséget, köztük Nagytétényt is. A törvény községünk több évszázados történelmét zárta le. Önálló településünk képviselő-testületének utolsó ülésére december 28-án este 6 órakor került sor. Az ülés egyetlen témája a városegyesítés volt, melyet a képviselők nagy lelkesedéssel fogadtak. A felszólalók szerint a csatlakozással Nagytétény lakói számára olcsóbb lesz a HÉV, a villany és a víz is kevesebbe kerül majd, több lesz az élelmiszerbolt is, melyek nagyobb választékkal várják a helyi vásárlókat. Nagy változás kezdődött hazánk közigazgatásában: létrejöttek, s közel 40 évig működtek a tanácsok, melyeket alárendeltek az államigazgatás felsőbb szerveinek, s a helyi pártbizottságoknak is. A XXII. kerületi tanács 1950. augusztus 15-én, Budafokon tartotta alakuló ülését, melyen megválasztották a tanácstagokat, a Végrehajtó Bizottság 13 tagját, elnökét és titkárát. A kerületi tanács első elnöke Jakosits Lajos lett.

Az önálló Nagytétény története véget ért. Az egyesítéskor elhangzott szép szavak, ígéretek csak politikai frázisok voltak. Az egykori nagyközség évekig szenvedte a beolvasztás hátrányos következményeit.