Kutatás

A nagytétényi svábok

A török kiűzése után a háború pusztította korábbi Hódoltságon a népsűrűség még a korabeli átlaghoz képest is visszaesett. Mondhatni a gyenge kezdés után rohamosan csökkent a lakosságszám, hiszen a török alatt sem a túlnépesedéséről volt híres az ország középső része – sőt, ellenkezőleg. Az uralkodónak ugyanakkor földműves kezek kellettek, akik megművelik a földet, visszahódítják az erdőtő, sőt – és itt van a kutya elásva – adóznak is. Ez pont kapóra jött a német nyelvterületen élőknek, és a jobb megélhetés és új élet reményében, adókedvezmények által is motiválva elindultak a magyar ugar felé. Egy csoportjuk egészen Nagytétényig (akkor Teting, később Großteting) ereszkedett a Dunán, és úgy tűnik, élhető helyre leltek, mert itt is maradtak.

Ez a maradás a statisztikai adatok alapján a XX. század elejéig tartott. Ez persze mintapéldája is lehetne egy statisztikai könyvecskének, hiszen ma is van Német Nemzetiségi Önkormányzat a kerületben, így valójában nem beszélhetünk eltűnésről, csak átalakulásról. Ennek ellenére a népszámlálási adatok azt mutatják, hogy míg 1880-ban és 1890-ben a nagytétényi lakosság 81 illetve 73%-a vallotta magát német anyanyelvűnek, 1900 és 1910 között ez az arány felborult, és tíz év alatt 63-ról 25%-ra csökkent az arányuk a településen, hogy aztán 1920-ra már csak 14% mondja magát német anyanyelvűnek.

NAGYTÉTÉNY MAGYAR ÉS SVÁB LAKOSSÁGA

Év Magyar anyanyelvűek Német anyanyelvűek Lakosság Magyarul tud Magyarul tudó sváb
1880 368 (16,4 %) 1830 (81,5%) 2246 948 (42,2%) 562 (29,9%)
1890 575 (24,5%) 1720 (73,3%) 2346 1286 (54,8%) 711 (41,3%)
1900 904 (34,6%) 1657 (63,4%) 2614 1869 (71,5%) 965 (58,2%)
1910 2834 (72,4%) 1002 (25,6%) 3914 3440 (87,9%) 606 (60,5%)
1920 4352 (85%) 712 (13,9%) 5120 4920 (96,1%) 568 (79,8%)

 

Mi ennek az oka? A hirtelen csökkenés mértéke valójában látszólagos: a XX. század első évtizedében a beköltözésnek köszönhetően közel háromszorosára emelkedett a községben élő magyarok létszáma, így a svábok aránya értelemszerűen csökkent. Ez az egyik ok.

Másik ok az, hogy egyre több sváb tanult meg magyarul: a millennium idejében már nagyjából a svábok fele beszél magyarul, a világháború utánra pedig ez az arány megközelíti a 80%-ot. Ezzel együtt nem csak nyelvet, de – több generáció után – elsődleges identitást is váltanak: a korábban németül beszélő svábok közül egyre többen a magyart jelölik meg anyanyelvként, így statisztikailag drasztikus csökkenésnek indul a svábság létszáma.

Persze nem tűntek el, nem fogytak el teljesen a svábok, bár a XX. század viharai őket is igencsak megtépázták, (gondoljunk csak a kitelepítésekre a II. világháború után). Megőrizték öntudatukat, kultúrájuk elemeit, és magyar nyelven, de továbbra is igyekeznek ápolni a hagyományaikat. Erre szép példa, hogy pár évvel ezelőtt a Nagytétényi Polgári Kör a Német Nemzetiségi Önkormányzat segítségével emlékművet állított a “sváb ősök” emlékére.

Forrás: A nagytétényi svábok. Blogbejegyzés. ( www.barosssblog.blogspot.hu 2014. január 23.)