A nagytétényi svábok
A török kiűzése után a háború pusztította korábbi Hódoltságon a népsűrűség még a korabeli átlaghoz képest is visszaesett. Mondhatni a gyenge kezdés után rohamosan csökkent a lakosságszám, hiszen a török alatt sem a túlnépesedéséről volt híres az ország középső része – sőt, ellenkezőleg. Az uralkodónak ugyanakkor földműves kezek kellettek, akik megművelik a földet, visszahódítják az erdőtő, sőt – és itt van a kutya elásva – adóznak is. Ez pont kapóra jött a német nyelvterületen élőknek, és a jobb megélhetés és új élet reményében, adókedvezmények által is motiválva elindultak a magyar ugar felé. Egy csoportjuk egészen Nagytétényig (akkor Teting, később Großteting) ereszkedett a Dunán, és úgy tűnik, élhető helyre leltek, mert itt is maradtak.
Ez a maradás a statisztikai adatok alapján a XX. század elejéig tartott. Ez persze mintapéldája is lehetne egy statisztikai könyvecskének, hiszen ma is van Német Nemzetiségi Önkormányzat a kerületben, így valójában nem beszélhetünk eltűnésről, csak átalakulásról. Ennek ellenére a népszámlálási adatok azt mutatják, hogy míg 1880-ban és 1890-ben a nagytétényi lakosság 81 illetve 73%-a vallotta magát német anyanyelvűnek, 1900 és 1910 között ez az arány felborult, és tíz év alatt 63-ról 25%-ra csökkent az arányuk a településen, hogy aztán 1920-ra már csak 14% mondja magát német anyanyelvűnek.
NAGYTÉTÉNY MAGYAR ÉS SVÁB LAKOSSÁGA
Év | Magyar anyanyelvűek | Német anyanyelvűek | Lakosság | Magyarul tud | Magyarul tudó sváb |
1880 | 368 (16,4 %) | 1830 (81,5%) | 2246 | 948 (42,2%) | 562 (29,9%) |
1890 | 575 (24,5%) | 1720 (73,3%) | 2346 | 1286 (54,8%) | 711 (41,3%) |
1900 | 904 (34,6%) | 1657 (63,4%) | 2614 | 1869 (71,5%) | 965 (58,2%) |
1910 | 2834 (72,4%) | 1002 (25,6%) | 3914 | 3440 (87,9%) | 606 (60,5%) |
1920 | 4352 (85%) | 712 (13,9%) | 5120 | 4920 (96,1%) | 568 (79,8%) |
Mi ennek az oka? A hirtelen csökkenés mértéke valójában látszólagos: a XX. század első évtizedében a beköltözésnek köszönhetően közel háromszorosára emelkedett a községben élő magyarok létszáma, így a svábok aránya értelemszerűen csökkent. Ez az egyik ok.
Másik ok az, hogy egyre több sváb tanult meg magyarul: a millennium idejében már nagyjából a svábok fele beszél magyarul, a világháború utánra pedig ez az arány megközelíti a 80%-ot. Ezzel együtt nem csak nyelvet, de – több generáció után – elsődleges identitást is váltanak: a korábban németül beszélő svábok közül egyre többen a magyart jelölik meg anyanyelvként, így statisztikailag drasztikus csökkenésnek indul a svábság létszáma.
Persze nem tűntek el, nem fogytak el teljesen a svábok, bár a XX. század viharai őket is igencsak megtépázták, (gondoljunk csak a kitelepítésekre a II. világháború után). Megőrizték öntudatukat, kultúrájuk elemeit, és magyar nyelven, de továbbra is igyekeznek ápolni a hagyományaikat. Erre szép példa, hogy pár évvel ezelőtt a Nagytétényi Polgári Kör a Német Nemzetiségi Önkormányzat segítségével emlékművet állított a “sváb ősök” emlékére.
Forrás: A nagytétényi svábok. Blogbejegyzés. ( www.barosssblog.blogspot.hu 2014. január 23.)